Zalaistvándi Önkéntes Tűzoltóegylet tevékenysége 1885-1942 között

1885. december 4-én, Pakodon délután úgy félkettő körül tűzkeletkezett.30 személlyel és tűzoltó szerrel felszereléssel háromnegyed háromkor jelent meg a zalaistvándi tűzoltóság a főparancsnok vezetése alatt. Megérkezésükkor azonnal az oltáshoz fogtak. Sikerült a tűz tovaterjedését megállítani. Különben közelben lévő lakóházak hamar a tűz martalékai lettek volna. A tűzet fél ötre sikerült teljesen eloltani. A vész helyén való gyors megjelenést a fogat hiánya akadályozta. A tűzoltóság saját fogattal, félórával előbb érkezhetett volna meg az oltás helyére. A károsult Egyed János gazda volt.

A tűzoltóbajtársak kivétel nélkül példás szorgalmat tanúsítottak az oltás körül. Az égés alatt szélcsend volt, vízhiány sem volt, de a helyi lakososságnak az oltási segítsége gyér számánál fogva példátlan érdektelenséget mutatott. Vagyis Pakod község részéről kevesen vetek részt az oltásban. A tűz oltásánál jelen volt a Tölcsányi (ma Pakod része) uradalomtól is egy fecskendő. A tűz martaléka lett egy lakóház, gazdasági épületekkel és nagyobb mennyiségű takarmány készlet.

1886. május 24-én délelőtt féltízkor Szepetken kiütött tűzvésznél a tűz kiütése után negyedóra múlva jelent meg teljes számban a tűzoltóság. Magával vitt két tűzi fecskendőt és különféle oltóeszközöket. Jelen volt az oltásnál Szepetk községnek is kevésbé használható fecskendője, és az oltás megkezdése után egy és negyed óra múlva Nagytilaj község tűzoltósága is a helyszínre érkezett egy fecskendővel. Az oltás alatt a szél kevésbé fújt, vízhiány sem okozott gondot. A tűz martaléka lett három gazdasági épület, gazdasági eszközök és takarmány készlet. A tűzet két és félórai küzdelemmel sikerült eloltani. Károsultak voltak: (Öreg) Török Ferenc, Ábrahám János és Szukics István. A keletkezett kár 1200 forintra lett becsülve, Szukics István leégett háza volt csak biztosítva 100 forint erejéig. A zalaistvándi tűzoltóság elismerésre méltó odaadó buzgóságot tanúsított az oltás alatt.

1886. október 6-án Szepetken a Nagy Irtási majorban éjjel 11 órakor ütött ki a vész. Elégett egy kazal árpa és zabszalma mintegy 580 forintértékben. a tűzoltóság 32 személlyel, egy kocsival és fecskendővel jelent meg a tűzkeletkezése után egy órával. Az oltásnál a vízhiány nagy volt, a majorban lévő egyetlen kút kevés idő alatt teljesen kiapadt, ezért később földhányással kellett az oltást folytatni. A leégett kazal nem volt biztosítva. A károsult Festetics Tasziló gróf volt.  A tűz valószínűleg szándékos gyújtogatás eredménye volt.

1887. június 30-án Pakodon délután egy órakor kiütött tűzvésznél a tűzoltóság 26 taggal, két kocsival és egy fecskendővel jelent meg. Jelen volt még a zalabéri tűzoltóság is, mely elsőnek érkezett a helyszínre. Az oltásnál Szepetk községi és a Tölcsányi Uradalom fecskendőjét is használták. A tűzet délután négy órára eloltották. Leégett öt lakóház, három gazdasági épület. A lakóházak 1000 forint erejéig voltak biztosítva. Az oltás alatt szél nem fújt, víz is elegendő volt. A tűzet állítólag gyerekek gondatlansága okozta.

1888 elején Petenden (egy kor major volt Pókaszepetk határában) tűz keletkezett az egylet a helyszínre kivonult egy fecskendővel. A tűz áldozata lett a béresek ólai, szekér és faragó szín, számos gazdasági eszközzel. A kárt 500 forintra becsülték. A vízhiány miatt a tűzet nehezen fékezték meg. A tűz keletkezésének okát nem sikerült megállapítani.

1888. november 12-én Batykon délután fél egykor tűz ütött ki. A vidéki jelzésre (harangszóra) kilenc ember egy fecskendővel vonultak ki az istvándi tűzoltók. A naplóíró szerint a lakosok „ellenállása és a vízhiány akadályozta” a tűzoltókat a munkájukban. Az oltásban a zalabéri önkéntes tűzoltók is segédkeztek. A tűzet este nyolc órára sikerült megfékezni, a munkát még a déli irányból fújó szél is hátráltatta. A tűzben 16 lakóház és számos gazdasági épület hamvadt el, mint egy 10 ezer forintértékben.  A tűz okát nem sikerült megállapítani.

1893. április 22-én, Pakodon pusztított a tűzvész. A testület 22 emberrel és egy fecskendővel vonult a helyszínre, de a vízhiány és a dühöngő északi szél miatt az oltás nagyon nehezen ment. 18 lakóház tető, pajta és számos ól égett el 4000 forintértékben. A károsultak nem voltak biztosítva. A vész keletkezésének oka ismeretlen.

1894. június 15-én Pókafán (ma Pókaszepetk része) Spiegel Lipót istállója villámcsapás következtében kigyulladt. A testület a vészjelre 42 emberrel és egy fecskendővel kivonult, odaérkezéskor már csak a tűz tovaterjedését tudták megakadályozni. A z istálló teteje teljesen elégett, sok takarmánnyal együtt. Az épület biztosítva nem volt, A kár 700 forint körül volt.  A villám egy lovat is agyon csapott.

1895 szeptember 23-án Zalaistvándon éjjel háromnegyed tizenegykor harangkongás verte fel álmából a lakosságot. Hemri István szalmakazalja ismeretlen okból kigyulladt. Csakhamar ott teremtek a tűzoltóegylet működő (aktív) tagjai két fecskendővel. Az egyikkel Hemri István a másikkal Vass József féle udvaron foglaltak állást a tűzzel szemben. Csakhamar megérkezett a szepetki, gyűrűsi és a pókafai önkéntes tűzoltók is. A vízhiány miatt csakhamar átterjedt a tűz a szalmakazal melletti búza-rozs asztagra, továbbá ugyancsak ezekkel tőszomszédságban lévő Bóka Imre tulajdonát képező pajta, kamara, olajmalom és istálló tetejére is, hol a csépeletlen gabonán kívül nagymennyiségű takarmány és szemes gabona égett el. A vész idején szélcsend uralkodott így sikerült a tűzoltóknak a tűz tovaterjedését megakadályozni és az oltást eredményesen befejezni. Munkaközben egy istvándi tűzoltó égési sérüléseket szenvedett, Hemri József szolgája pedig ijedség következtében beállott szívszélhülésben összerogyott és azonnal meghalt. –„Megrovásképpen említendő a lakosság közönyössége mely szerint látva a vízhiányt mégsem iparkodott fogataival azon segíteni „- Megemlítendő, hogy éjfél után úgy két óra körül némi déli szélmozgás a szikrákat tovaröpítve meggyújtotta ifj. Simán István kazalja előtt lévő szalma töredéket, de szomszédjának ébersége folytán a keletkező tűzet hamar megfékezték. A tűzvészt másnap 24én délelőtt kilenc órára sikerült teljesen eloltani. A kár 1000 forintra tehető, biztosítva csak egy ól és a kamara tető volt.

1897. szeptember 28-án Gyűrűsre vonult ki az egylet kilenc emberrel és egy fecskendővel. Egy kazal gyulladt ki, állítólag gyerekek gyújtogatása által. Más testület nem volt jelen. Sikerült a tűz tovaterjedését megakadályozni, a kár 30 forintra tehető. A kazal nem volt biztosítva.

1897. november 11-én, Zalaistvándon délután két óra tájban gyerekek gondatlansága miatt, csaknem 15 gazda lakóháza és melléképülete gyula ki és vált a lángok martalékává. Az oltást nehezítette a vízhiány is. A melléképületekben kukorica, tűzifa, takarmány és egyébbe „aprólékos” tárgyak hamvadtak el, mint egy tizenöt ezer forintértékben. Az épületek jelentősrésze biztosítva volt. Az oltásnál az egyletműködő tagjai nagy önfeláldozással dolgoztak. Simán Antalt a tűzből Simán János tűzoltó mentette meg. a mentésnél jelen voltak Szepetk, Pókafa, Pakod, Szentiván, Szentlőrinc, Vöckönd, Gyűrűs, Nagytilaj és Tormás (ma Zalaistvánd része) uradalmi tűzoltói. A déli szél erősödése miatt a tűzet másnap 12-én délutánra sikerült teljesen eloltani.

1897. november 17-én, Zalaistvándon este 6 és 7 óra között ismét „tűzi lárma” verte fel a lakosok nyugalmát. Sifter István háza és pajtája gyulladt ki, állítólag gyújtogatás által. Vízhiány ismét gátolta az eredményes oltást, csakhamar lángokban állt Koroknyai József, Berecz István, Svendor Károly háza. Gabona, szalma és takarmány is a lángok martaléka lett. A kár meghaladta a 2-3 ezer forintot, a károsultak biztosítva voltak. Az oltásnál jelen voltak a vidéki bajtársak közül: Szepetk, Pókafa, Pakod, Gyűrűs, Vöckönd tűzoltói. A tűz továbbterjedését nagy önfeláldozásárán sikerült meggátolni. Berecz István udvarában, hol a melléképületek égtek az oltást másnap 18-án délutánra sikerült befejezni.

1897. augusztus 29-én, Zalaistvándon Gergály József kunyhója villámcsapás következtében kigyulladt és teljesen elhanvadt.  A csapat sikeresen akadályozta meg a tűz tovaterjedését. A kár meghaladta a tíz forintot. A károsult nem volt biztosítva.

1898. szeptember 6-án, vidéki tűzjelzésre sorakoztatták az istvándi egyletműködő tagjait és két fő hátrahagyásával siettek Zalaszentivánra, hol már akkor lángokban állott 3 lakóház, 4 pajta és a körülöttük felhalmozott takarmány. A helybeli, az egerszegi és a szentlőrinci egylettel együttműködve sikerült „középerejű” északi szél mellett a tűzet megfékezni és eloltani.  A kár meghaladta az ezer forintot, biztosítva csak részben voltak a károsultak.

1898. szeptember 11-én, Gyűrűs szomszéd községből emelkedtek vészt jósló füstfellegek, melyek láttán siettek egyletünk tagjai segédkezni.  Elhamvadt egy lakóház, pajta és az ott tárolt takarmány, mint egy ezer forintértékben.

1898. szeptember 12-én, ismét vidéki tűzlármára sorakoztatta működő tagjainkat a délutáni órákban mire Pakod községbe értek már lángokban áldott 3 lakóház melléképületekkel és az ott tárolt takarmánnyal. A zalabéri és szepetki bajtársakkal sikerült a vész tovaterjedését megakadályozni és eloltani. A kár meghaladta a négy ezer forintot.

1902. szeptember 7-én, reggel nyolc óra tájban sorakoztatta az istvándi csapatot. Henye községben csaptak fel a lángok, mire a tűz helyszínére érkeztek a tűzoltók már két lakóház melléképületekkel lángokban állott az ott tárolt takarmánnyal együtt. A tűzet sikerült eloltani, a keletkezett kár meghaladta a nyolc ezer koronát.

1902. szeptember 22-én ismét tűzi lárma hívta össze a tűzoltókat reggel nyolcra tájban. Zalabér község lángokban állt, s dacára annak, hogy a zalaszentgróti, szepetki, istvándi és a helybeli csaptok mindenben együtt működtek az erős szél miatt 22 lakóház minden melléképületével, apró háziállatokkal együtt szinte teljesen elégett. A kár meghaladta a 40- 50 ezer koronát.

1902. november 12-én, Zalaistvándon este kilenc és tíz óra között ismét csak riadó verte fel álmából a lakosságot. Hemri István pincéje kint a szőlőhegyben kigyulladt, állítólag gyújtogatás által.  Az egylet kivonult, de tudva azt hogy a hegytetőn elegendő víz nem lévén a fecskendőt a szertárban hagyták, és csak kapcsokkal, villákkal és lapátokkal érkeztek a tűz helyszínére. A szepetki tűzoltókkal közösen a tető szétbontásával és a lángolórészek földdel való beterítésével fékezték meg a tűzet. Szélcsendes idő lévén a szomszéd pincék nem kaptak lángra.

1903. szeptember 4-én, Zalaistvándon délután három órakor tűzriadó hívta munkahelyéről úgy a községi lakosságot, mind a tűzoltó csapatot oltásra. Kigyulladt a falu végén az urasági erdősnek egy kazal szénája, ismeretlen okból. A nagy szárazság miatt a lakosság megrémült, hogy a tűz átterjed a község szélső házaira is. A tűzoltók a lakossággal összefogva hamar megfékezték a tűzet.

1904. június 9-én, éjfél után kéz órakor tűzi lárma verte fel a lakosságot Pókafán, Drózd Károly háza kigyulladt, de mire a tűzoltóság a két községből helyszínre érkezett arra az időre még egy ház a tűz martaléka lett. A szeles idő miatt az oltás reggelig eltartott. A tűz okát nem sikerült kideríteni.

1904. augusztus 28-án, Pethőhenyén délelőtt 11órakor tűzi riadó hívta össze a tűzoltó csapatot, mely a község lakosságát is nagyon megriasztotta mivel éppen mindenki templomban voltak Istentiszteleten. Dacára a nagy riadalomnak mivel Pethőhenye nagy távolságra van Zalaistvándtól így a csapat kilenc emberrel és egy fecskendővel érkezett a vész helyszínére. A nagy riadalomban nem sikerült ló hiány miatt több fogatot kiállítani, ezért a tűzoltóság többsége kénytelen volt otthon maradni. Nyolc ház takarmánnyal és melléképületekkel együtt a tűzmartaléka lett.

1904. november 24.-én Lukafán tűz ütött ki mely alkalomra csapatunkból egyik osztályparancsnok kilenc emberrel vonult a helyszínre. Délután három órára értek oda. Két lakóház melléképületekkel a tűz martaléka lett. Az oltás este nyolc óráig tartott.

1905. március 12-én a Kemendi hegyben Csiszár Péter pincéje reggel nyolc órakor gondatlanságból kigyulladt. Az istvándi csapat az alparancsnok vezetésével a helyszínre érkezett. Vízhiány miatt a fecskendők Istvándon maradtak. A tűzoltók csak kéziszerszámokat vittek magukkal. A tűzben a pince teteje teljesen megsemmisült. Az oltást nehezítette az erős szél is.

1905. július 2-án, Pókafán délelőtt tíz és tizenegy óra között éppen mikor a nép a templomban lévén Istentiszteleten Bognár Károly háza, istállója kigyulladván a lakosság között nagy riadalmat okozott. Az istvándi csapat teljes létszámmal a szomszéd egységekkel együtt a vész helyére sietett. A nagy hőség ellenére sikerült a tűz terjedését meggátolni és délután egy órakor eloltani.

1906. augusztus 7-én a zalaistvándi hegyen nyolc és kilenc óra között Divald István pincéje ismeretlen okból kigyulladt. A vízhiány miatt teljesen leégett. Az előző éjszakai esőzésnek köszönhetően a szomszédos pincék tetőzetében nem esett kár, mert vizesek voltak.

1906. december 24-én a zalaistvándi hegyen este tíz és 11 óra között Szilvás Antal és özvegy Simán Istvánné pincéje kigyulladt. Özvegy Simán Istvánné elbeszélése szerint pincéjét vaskályhával fűtötték. Tehát valószínűleg, hogy a tűz a kályhából kipattanó szikrától keletkezhetett, mert kürtője a padláson leeresztet deszka kéménybe volt beépítve. A hegyben arra járó emberek vették észre, hogy a deszkakémény kigyulladt. A falu lakosságát a vész híre váratlanul érte, mert mindenki az éjféli misére készülődött. A tűzoltó csapat teljes létszámmal a helyszínre érkezett, de vízhiány miatt a tűz elfojtása a reggeli órákra sikerült. Takarmányban és épületben 1000 korona kár keletkezett. A szomszédos pincék tetejében nem esett kár mivel hóval voltak fedve, de a környező gyümölcsfák egy része megperzselődött.

1907. október 8-án, Szepetken Németh Zsigmond gabonás kazla gyullad ki, délelőtt 11 óra tájban. A lakosság nagy része a közeli mezőn dolgozott így a tűzoltókkal a vész helyszínére sietett. Az oltásnál jelen voltak a zalaistvándi, pókafai, szepetki tűzoltók teljes számban és felszereléssel. A szepetki vasútállomási fecskendőt is bevetették így a nagy szárasság és az erős déli szél ellenére a tűzet hamar eloltották. A tűzet gyerekek játékból való gyújtogatása okozta. Kár 80 korona kőrül volt.

1907. november 7-én este háromnegyed hétkor vidéki tűzjelzés zavarta meg Zalaistvánd csendjét. A gyűrűsi hegye Cziklin János pincéje gyulladt ki. A tűzoltócsapat teljes létszámmal összejött. A vízhiány miatt a fecskendőt nem vitték magukkal a kivonulók. Kétórai fárasztó munkával sikerült a tűzet eloltani. A tűzet állítólag gyújtogatás okozta, a pince nem volt biztosítva. A kár meghaladta az ezer koronát. Az egylet tizennégy fővel vett részt az oltásban.

1908. május 17-én, Zalaistvándon délután négy- negyedöt óra tájban gyerekek gondatlanságából tűz ütött ki és csakhamar lángokban állt két lakóház, nyolc gazdasági épület, nagy halom vágott fa. A lángokban elhamvadt 10-15 gazdának vízmeréshez használt kútágasa is. A károsult gazdák egy fő kivételével biztosítva voltak. A tűz kiütésekor az erős északi szél fújt. A falu fele részét lángok fenyegették.  A helyi tűzoltócsapat nehezen bírt a gyorsan terjedő vésszel, hamar megérkeztek a szomszéd községek: Henye, Zalaszentgrót, Kemend- Ollár, Vöckönd, Pókafa, Szepetk, Tilaj, Pakod, Gyűrűs tűzoltó csapatai fecskendőkkel. A tűzet négy órai fárasztó küzdelemmel sikerült teljesen eloltani.

1908. október 27-én, a gyűrűsi hegyben Hegyi Imre pincéje kigyulladt. A tűzjelzést Döklen József kürtös adta tűzoltó csapatnak. A tűzoltók hat emberrel vonultak a helyszínre, mire odaértek az egész pince leégett.

1909. november 10-én tíz óra tájban tűzjelzés zavarta fel a község lakosságát mivel Ördöghenye községben tűzvész ütött ki. A jelzésre a teljes tűzoltócsapat felsorakozott, de teljes számmal nem tudott elvonulni mivel nem sikerült elegendő lófogatot a községben kiállítani a tűzoltók szállításához.

1910. január 10-én, két és három óra között, kűrt vészjele hívta haza (Zalaistvándra) a munkából a tűzoltóságot és a községlakosságát. Tibola István lakóháza kigyulladt, gyerekek gondatlansága miatt. Az Isteni gondviselés folytán a szél nem fújt és a tűzoltók hű fáradozásának köszönhetően a lángokat hamar megfékezték, nagy kár nem keletkezett.

1910. május 22-én, déli tizenkét órakor Pakod községben tűz ütött ki. Tűzoltócsapat 15 taggal gyorsan a vész helyén megjelent és a tűzet egy órai kemény munkával sikerült teljesen eloltani. Négy melléképület, pajta, istálló lett a tűz martaléka. A vész keletkezésének oka ismeretlen.

1910. július 25-én, délután öt és hat óra között Zalaszentiván községben gyerekek játéka következtében óriási tűzvész keletkezett. A pusztító elemeknek 13 lakóház, 20 melléképület, három szarvasmarha esett áldozatul. A csapat öt taggal jelent meg a vész helyszínén, négy órai megfeszített munka után sikerült a tüzet lokalizálni. Klinger Ignác zalaszentiváni kereskedő köszönetét fejezte ki a tűzoltóknak áldozatkész munkájuk ért.

1910. augusztus 25-én éjjel kürtjel zavarta fel a község lakosságát. A szomszédos Pakod községben ismeretlen okból tűzvész tört ki. Az egylet teljes létszámmal a helyszínre sietett. A pusztító elemeknek két lakóház, teljes felszereléssel és egy motor cséplőgép a pusztító elemek áldozatául esett. Sok állat is megfulladt a nagy füstben.

1910. szeptember 15-én, reggel hat órakor a zalaistvándi hegyben Balogh József istvándi lakos pincéje kigyulladt. A tűzoltócsapatunk a vész helyén csakhamar megjelent, de a nagy vízhiány miatt, csak déli 12 óra tájban sikerült a tűzet teljesen eloltani. Sok takarmány és hordó lett a lángok martaléka.

1910. november 4-én, délután négy órakor tűzoltók vészkürtje jelezte, hogy veszély fenyegeti Zalaistvándot. Mezzei János szalmakazlát gyerekek meggyújtották.   Egyórai munkával a tűzet sikerült eloltani. Az oltást a nagy eső is segítette.

1911. október 10-én, délután négy óra tájban tűzoltók vész kürtje zavarta fel a község lakosságát, Ördöghenye községben ismeretlen okból tűzvész keletkezett. A pusztítást az erős szél gyorsan terjesztette, pillanatok alatt lángba borította a község nagy részét. Ami éghető anyag volt az hamar elhamvadt, 23 lakóház összes mellék épületével elégett.  A falu lakosságának nagy része a legnagyobb nyomorba esett, a vésszel mindenük oda lett. A csapat tevékeny részt vett az oltási munkában. A károsultaknak részvétünket fejezte ki.

1912. október 28-án, délután háromnegyed ötkor kürt vészjele zavarta meg a község lakosságát, Pókafán Leposa József istállója kigyulladt és a tűz az erős szél miatt csakhamar át csapott a szomszéd gazdák gazdasági épületeire is. Sok takarmány, széna és gabona lett a tűz martaléka. A csapat gyorsan megjelent a vész helyszínén egy fecskendővel és 14 emberrel, de tűzoltás a vízhiány miatt lassan haladt. Az oltást éjjel 11 órára sikerült befejezni. 

1913. március 25-én, délután öt órakor Pókafán Kovács Károly szalmakazla kigyulladt, de a szomszéd kazlakra nem terjedt a tűz át. A csapat hamar megjelent a vész helyszínén fecskendővel, de segítségre akkor már nem volt szükség a lángokat a pókafai tűzoltók hamar eloltották.

1913. szeptember 18-án, este félhétkor Szepetken Ábrahám János szalmakazla kigyulladt, egész csapat a vész helyszínén termett és a tűz tovább terjedését megakadályozta. Az erős szél miatt nagy küzdelmet kellett folytatni az oltást este kilenc órára sikerült befejezni.

1916. július 1-én, este 10 órakor Szepetken Düh Lajos pajtája villámcsapás következtében kigyulladt. A csapat hamar a helyszínre érkezett, de a viharos szél miatt a tűz a közeli pajtákra is átterjedt. A pajtákban tárolt takarmány a tűz martaléka lett. Erős küzdelem után másnap virradatra sikerült a lángokat teljesen eloltani.

1916. július 10-én, délután öt órakor a zalaistvándi hegyben Halász György pincéje ismeretlen okból kigyulladt. A csapat hamar a vész helyén termett, azonban a vízhiány miatt a pincetető teljesen leégett a padlásajtók azonban épek maradtak. Este nyolc órára sikerült az oltást befejezni.

1916. augusztus 31-én, Szepetken Gájger Ferenc házába délelőtt 11 órakor villám csapott, mely azonnal kigyulladt. A csapat hamar a helyszínre ért, és az oltást délután három órára sikerült befejezni. Elégett egy lakóház és egy istálló.

1922. június 25-én, Kemendolláron, az állomáson vonat gyulladt ki. Az oltásra az egylet négy órakor vonult ki. A tűznek két vagon áldozatul esett, az oltást megakadályozta a vagonokban lévő robbanó anyag. Csak azok felrobbanása után lehetett a vagonokhoz közel menni és az oltást megkezdeni. A tűzet este hat órára sikerült megfékezni.

1923. július 20-án, tíz óra tájban vészjel riasztotta a csapatot a kemendi hegyen Horváth Ferenc pincéje ismeretlen okból kigyulladt. Az oltásra a tűzoltóegylet 20 emberrel és egy fecskendővel kivonult. A tűz közelében gyúlékony tárgy nem lévén a pince zsuppfedele égett el, de a fa tetőszerkezet megmaradt. Az oltást 11 órára sikerült befejezni.

1924. április 13-án ismét vészjel riadóztatta a csapatot. A kemendi kápolna tornya öt óra tájban villámcsapás következtében kigyulladt. Az egylet 30 emberrel kivonult a vész helyszínére. A tűz terjedését hamar sikerült megállítani, a torony csúcsában lévő farész égett el. Az oltást 11 órára sikerült befejezni.

1925. május 14-én tizenegy óra tájban tűzriadó hívta össze a csapatot. Pakodon Magyar Károly háza kigyulladt a kéményből kipattanó szikra miatt. A tűz Magyar József házára is átterjedt. A szomszéd falubeli tűzoltóegyletek hamar a vész helyére siettek és az erős szél ellenére sikerült a tűz tovaterjedését megakadályozni. Azonban így is a lángok martaléka lett két lakóház, egy pajta, istálló. A tűzben egy szarvasmarha bennégett. Az istvándi csapat 40 emberrel vett részt az oltásban. Délután egy órára sikerült az oltással végezni.

1925. november 22-én a pakodi hegyen 10 óratájban ismeretlen okból egy hegyi hajlék kigyulladt. A hajlék állott egy pince, présház, istálló és pajtából. A csapat 12 emberrel sietett a vészhelyszínére. Az oltást 12 órára sikerült befejezni.

1926. szeptember 25-én négy óra tájban Szepetken egy szalmakazal kigyulladt. A helyszínre a csapat teljes létszámban kivonult. A szomszédos csapatokkal együtt a tűzet hamar sikerült megfékezni. A tűz gyerekek gondatlanságából keletkezett.

1926. október 29-én ismét vészjel hívta össze a csapatot. Szepetken Kapus János és Paragi József szénakazalja 11 óra tájban kigyulladt. Az istvándi csapat 45 emberrel a helyszínre vonult. Erős nyugati szél fújt ami az oltást nagyon gátolta. A szepetki csapattal közösen sikerült megfeszített munkával egy óra alatt a tüzet eloltani. Épületekben nem esett kár.

1926. november 14-én, Gyűrűs községben reggel nyolc óra körül egy lakóház kigyulladt. Az erősen fújó szél hatására a szomszédos ház is hamar tüzet fogott.  A nagy lángok miatt az oltás nehezen ment és egy lakóház és melléképület a tűz martaléka lett.  A vészt déli tizenkét órára sikerült megfékezni.

1930. január 19-én, a zalaistvándi hegyben éjjel 12 óra tájban tűzoltó kürt vészjele zavarta fel álmából a lakosságot.  Simán István pincéje ismeretlen okból kigyulladt. A csapattal, a község lakossága a vész helyére sietett. Mire a tűzoltók oda értek a pince teteje beszakadt és a szőlőprés is lángokban állt. Szerencsére Szilvás Antalnak a cement tókája (vízgyűjtője) tele volt vízzel így tudta a csapat az égő prést öntözni, hogy kilehessen azt a pincéből húzni. Így a présházban annyira csillapult a hőség, hogy az ott tárolt eszközöket meglehetett menteni. A pince bejárat ajtaját folytonos öntözéssel sikerült a veszttől megvédeni az ott lévő boroshordók sértetlenül helyükön maradtak.  Ezen épület állt három derékből: pincéből, présházból és istállóból.  Az épület biztosítva volt 800 pengőre. Reggel nyolc órára a tűzet sikerült teljesen eloltani. Ugyan ezen éjjel egy óra tájban midőn Simán István pincéjénél a csapat a tüzet oltotta a hegyőr Kutasi István a parancsnoknak jelentette, hogy Ábrahám József pincéje előtt felhalmozott régi zsupp ég. A tűz négy lépés távolságra volt a pincétől. Nyolc tűzoltó azonnal a vész helyére sietett és az égő zsuppot a pince közeléből kapcsokkal eltakarította, de vízhiány miatt a zsupp elégett. Délkeleti szél fújt így sikerült a pincét megmenteni.

1930. november 5-én este hat és hét óra között a zalaistvándi hegyen tűz ütött ki. Tűzoltócsapat azonnal a helyszínre sietett. A vízhiány miatt fecskendőt nem lehetett használni ezét, azt a szertárban hagyták. A tűzoltók szerelvénnyel, csáklyákkal, kapcsokkal vonult ki. A helyszínen Simon Vendel, Sűrű Ferenc és Kulcsár Dezső közös tulajdonú pincéi égtek. A csapat azonnal hozzáfogott a tető és faváz mentésének, ami részben sikerült is. A pincék padlásnélküliek voltak így a prések összeégtek. Az oltásban segített a gyűrűsi, kemendollári és a szepetki tűzoltócsapat. A tűzet hamar sikerült lokalizálni annyira, hogy Novák János hegyi tokájából a falu lakosai annyi vizet hordott a pincék locsolására hogy ezzel sikerült a boroshordókat megmenteni. A szél nyugatról fujt a szomszéd pincék északról és délről voltak így a tűz azokat nem veszélyeztette. A csapat kisrésze az oltás után a hajnali órákig figyelő őrséget adott, nehogy a pince faszerkezete újra lángra kapjon. A hordókat és a megmentett felszerelést helyben kellett hagyni a csendőrségi helyszíni szemléig. A vizsgálat a tűz okaként „vigyázatlanságot” (emberi gondatlanságot) állapított meg.

1931. július 13-án éjjel 11 óra tájban a zalaistvándi hegyben Kovács Károly, Svendor Károly és Szita János pincéje gyullad ki. A tűzoltó egylet minden tagja a vész helyszínére siettet, de a nagy szárazság és a vízhiány miatt menteni nem igen lehetett. Svendor Károly pincéje (boronapincéje) egészen a földig leégett, míg ellenben Kovács Antal és Szita János présházának csak a tetőzete hamvadt el.  Az oltásnál a kemendollári, szepetki, gyűrési, pókafai egyletek tagjai is segítettek. Reggel felé sikerült fogatokon vizet hozni és nyolc óra felé sikerült az oltást befejezni. A kevés víz miatt fecskendőt nem lehetett használni. A tűz keletkezésének okát nem sikerült megállapítani.

1932. augusztus 28-án reggel négy óra tájban a kemendi hegyben Tóth István és testvérének Tóth Gyula közös tulajdonát képező ház kigyulladt. A csapat helyszínre érkezésekor az épület tetőzete már a lángok martaléka lett. Vízhiány miatt az épület gerendáinak szétbontásával sikerült a tűzet megfékezni. Az oltásnál az istvándi csak az istvándi csapat tagjai voltak jelen.  Az oltást reggel nyolc órára sikerült befejezni. A tűz keletkezésének okát nem sikerült megállapítani.

1932. szeptember 8-án, Zalaistvándon éjjel 11 órakor kürt vészjelek és harangok kongása zavarta fel a falu lakosságát. Kigyulladt Simán János szalmakazla a nagy szárazság miatt a tűz olyan gyorsan terjedt, hogy mire a fecskendővel a csapat a helyszínre ért már a kazal szomszédságában lévő gazdasági épületek is égtek. Azok látványa olyan borzadó volt, mintha az egész község égett volna. Pár perc alatt a lángokban állt a szomszédok kazla is. „És a gazdasági épületek összetömöttsége” miatt a tűz hamar terjedt a környéken. Simán István, Simán Ferenc, Tömböly Gyula, Simán Elekné, Pap István, Szabó Ferenc, Novák János, Tibolya Kálmánné, Maczag József és Krajczár Károlyné szalmáját és gazdasági épületeit pusztította a tűz. A községi nagyfecskendőt Maczag József udvarán helyezték el és hozták működésbe, amit a tűzoltók önfeláldozó munkája tett lehetővé. A másik fecskendőt Tibolya Kálmánné udvarán lett felalítva és itt kezdte meg áldásos munkáját. Nem sokára a  szepetki, pókafai, kemendollári, gyűrűsi, dötki, pakodi, zalabéri, batyki, zalavégi, nagytilaji, aibánfai, henyei, zalaszentiváni, apáti, vöcköndi tűzoltó csapatok is fecskendőikkel megérkeztek. Zalaegerszegről vízszállító motor lajt érkezett, ami a fecskendők víz utánpótlását biztosította.  Azonban nem sikerült minden fecskendőt üzembe helyezni a megfelelő mennyiségű víz hiánya miatt.  Igen nagy erőfeszítés mellett lehetett leküzdeni a tűz tovább terjedését a reggeli órákra.  A vidéki tűzoltók ekkor haza vonultak, az istvándiak még tűz felügyeletet (tűzőrséget) kellett tartani., mert itt-ott még izzottak a szenes fagerendák néha lángra is lobbantak. Az épületek éghető anyaga az ott tárolt szalmával a tűz martaléka lett. A tűz okát hosszas csendőrségi vizsgálat sem tudta kideríteni.  A károsultak biztosítva voltak, de a kár csaknem „megbecsülhetetlen” volt.

1933. április 18-án éjfél után két-három óra között a községben tűz ütött ki. A testület mindentagja csakhamar a vész helyére sietett két fecskendővel.  Bognár Józsefné istállója, Gruf József háza és gazdasági épületei, Szilvás János gazdasági épülete és Tóth József pajtájának a vége égett.  Az oltásnál segített a szepetki, pókafai, kemendollári, gyűrűsi és a dötki tűzoltó testület tagjai. A kutakban volt elegendő mennyiségű víz, szekerekkel hordókban is hozott a lakosság vizet az oltáshoz. Négy órai munka után a tűzet sikerült teljesen eloltani. Biztosítva volt minden károsult, a tűz keletkezését a csendőrség nem tudta megállapítani.  

1933. május 10-én, délután két és három óra között kürt vészjele hívta haza a munkából az embereket, amikor csak pár tűzoltó volt itthon, de a leggyorsabb idő alatt a vész helyén lettek. A faluban, Németh Kálmánné pajtájában egy cséplőgép és az udvaron álló motor, Antal Istvánné szalmája lett a tűz áldozata. Az erős északi szél ellenére sikerült megfékezni a tűzet. A károsultak biztosítva voltak, viszont a tűz keletkezésének okára nem derült fény.

1933. május 23-án délelőtt 11 órakor tűzütött ki. Simán Gyula szalmakazla kapott lángra.  A csapat olyan gyorsan dolgozott, hogy a mellette lévő másikkazlat sikerült megmenteni. Pedig a kút olyan messze volt hogy egyik fecskendő a másiknak adta a vizet, de így is sikerült az égő kazlat teljesen át áztatni és kapcsokkal széthúzni egy óra alatt. Állítólag gyújtogatás miatt keletkezett a tűz, de a tettes személyét nem sikerült kideríteni. 

1933. június 7-én délelőtt tíz óratájban Zalaistvándon kigyulladt a tejcsarnok jégvermének zupp fedele.  A  csapat a község lakosaival a tűzet eloltotta.

1933. augusztus 28-án reggel nyolc órakor lárma és harangok zúgása figyelmeztette Zalaistvánd lakosságát, hogy Sándor József és Kiss József gabonakazlai között hol Szepetki Farkas gépész gépje működött a működés közben keletkezett szikra meggyújtotta Sándor József gabonás kazlát. A tűz pillanatok alatt lángba borította a cséplőgépet és a másik gabonás kazlat is.  A szepetki, pókafai, kemendollári és a zalabéri tűzoltók segítségével négy órai munkával sikerült a tűzet eloltani. Biztonsági okból délután a tűz helyszínét többször át vizsgálták, és este tűzőrséget állítottak, hogy az üszkös szalma nehogy újra lángra kapjon.

1933. szeptember 12-én este nyolc és kilenc óra között Szepetken Gal István és Szalai Károly közös tulajdonú háza és Tóth János gazdasági épülete kigyulladt. A csapat két fecskendővel a helyszínen termett és a szepetki tűzoltókkal együtt megfeszített munkával hozzáfogott az oltáshoz, nemsokára a szomszéd községek tűzoltói is megérkeztek és bekapcsolódtak a munkába. A vízhiány miatt a fecskendőkkel való oltást többször szüneteltetni kellett. A zalaegerszegi mentőautó megérkezése után a „víz szívónyomó motor” a Zalából bőségesen adta fel a vizet.  A lakóház padlását sikerült megmenteni a beégéstől. Tóth János gazdasági épületének is sikerült a padlást megmenteni, de közben értesítés jött hogy Egerszegen a Olai utcában szintén tűz keletkezett ezért az Egerszegieknek  sürgősen hazakellett térniük. Az oltást éjfél után egy órára sikerült befejezni. A tűz okát nem sikerült kideríteni.

1933. szeptember 20-án 11 óra tájban zalaistvándi hegyen kigyulladt Bolla Ferenc pincéje és közvetlen mellette egy szekérút távolságra Bolla Károly és Németh József közös tulajdonú présháza is lángra kapott az élénkülő nyugati szél miatt. A tűzoltók több tagja szerszámokkal fölszerelve előre ment, a csapat többi tagja a fecskendőt vitte fel, de vízhiány miatt nagyon keveset lehetett használni. Bolla Ferenc pincéjéből sikerült a hordókat kimenteni, de a másikba már nem sikerült bemenni, mert olyan hevesen égett hogy meg sem lehetett közelíteni. Mire szekerekkel elegendő víz érkezett a közös tulajdonú pince földig égett, Bolla Ferenc pincéjéből is csak a pince egyik oldala maradt meg. Az oltást másnap délelőtt tíz órára sikerült befejezni, a tűz okát nem sikerült kideríteni.

1934. március 1-én  éjjel tíz órakor Péter Jenő zalaistvándi lakos jelentette Tóth Vilmos tűzoltó főparancsnoknak, hogy a szomszéd faluban Szepetken tűz van. Azonban a „tisztaidő” miatt semmi világosságot sem lehetett látni, a szomszédságból kűrt jelzés sem érkezett. Tóth Józsefnek a dombon lévő telkéről lehetett némi füstöt lát. A főparancsnok azonnal intézkedett a fecskendő indításáról, de a lovak makacssága miatt nagy késéssel ért a vész helyszínére. Kiss Márton főjegyző szalmakazla égett. Az oltást hajnali két órára sikerült befejezni. A tűz okát nem sikerült kideríteni.

1934. április 12-én Szepetk község Sanyarúi falurészén éjjel 11 óra tájban Gál nevezetű vasúti embernek szalmakazla kigyulladt. A csapat fecskendőkel a helyszínre sietett, de víz hány miatt kis ideig azokat nem lehetett használni. A kút messze volt a tömők pedig nem voltak elegendő hosszúak. A szepetki bajtársak hoztak egy 15 méterhosszú tömlőt, de addigra a kazal teljesen elhamvadt. A tűz oka ismeretlen.

1934. szeptember 8-án éjfél után egy óratájban a zalaistvándi éjjeli őr jelezte Tóth Vilmos főparancsnoknak, hogy a hegyen vagy a szomszéd községben tűz van. A csapatot azonnal mozgósították, Kemenden égett két lakóház. Az oltásban szepetki, pókafai, vöcköndi, apáti csapat is részt vett. A vízhiány miatt csak két fecskendővel lehetett dolgozni. A lakóházak tetőzete leégett. Az oltást reggel hat órára sikerült befejezni.

1934. szeptember 27-én hajnali félháromkor a tűzoltó kürtös jelentette a főparancsnoknak, hogy Gyűrűsön tűz van. Riadoztatták a csapatot, a parancsnok a tűzőrség előfogatával és öt tűzoltóval előre sietett. A másik fogat 19 emberrel nem sokára követte az előfogatot a vészhelyszínére.  Az oltás során három kútból is ki lett szivattyúzva a víz, de reggelre sikerült az égő házakat eloltani. A kár meghaladta a 20 ezer pengőt.

1935. június 9-én déli tizenkét órakor harang és kürtjelzésre lett figyelmes a község, mert Papp István és Sifter gyula egybeépített kb. 12 méter hosszú közös házuk hirtelen lángokban állott. A tűz átterjedt a közvetlen közelben lévő ólakra és kamara helyiségekre. A tűzoltóság pillanatok alatt a vész helyen termett két fecskendővel és a legnagyobb gyorsasággal a mentéshez valamint az oltáshoz fogott. Az első számú fecskendő a déli oldalról Novák János udvarából „támadta” az égő házat és védte a tűztől egy méterre lévő fából épült, 6 méter hosszú ólat a mit sikerült megmenteni. A kettesszámú fecskendő pedig északról „támadta” a tűzet és mivel a közvetlen közelben védenivaló épület nem volt így „csak” az oltáshoz fogott. Megfelelő víz mennyiség állt rendelkezésre. A tetőzet leégése után egy és félórányi munkával a tűzet sikerült teljesen eloltani. Szepetkről és Pókafáról is jelen voltak az oltásnál a tűzoltó csapatok. A tűz teljes eloltása után a testület négy embere és a kettesszámú fecskendő visszahagyásával a csapat többi tagja leszerelt. Ember vagy állat áldozat nem volt, a kár meghaladta az 1000 pengőt, ami biztosítás révén részben megtérült. A tűz keletkezési okára nem derült fény.

1935. július 29-én hajnali két órakor tűzriadó riasztotta fel a község lakosságát, a zalaistvándi hegyen Varga Lajos pincéje ismeretlen okból kigyulladt. A faluból nem lehetett megállapítani a tűz színhelyét, ezért Nagy János alparancsnok 4 emberrel leindult, hogy megállapítsák a tűz valódi „állását”. Már egészen közel voltak a vész helyéhez, amikor megállapították, hogy hol van a tűz. Nagy János alparancsnok azonnal intézkedett, hogy a fecskendőt szállítsák föl a hegyre és hozzá szekereken vizet. A falutól való nagy távolság miatt, mire föl értek a helyszínre a fecskendővel és a vízzel a boronapince teljesen elégett, csak szétszedésével lehetett kevés faanyagot megmenteni. Elégett több hordó, a faprés is. A kár 500 pengő volt ami biztosítás révén részben megtérült.

1941. március 24-én este 21 órakor Kovács Zsigmond nagynénjétől igyekezett haza mikor észlelte hogy a falu közepén lakó Simán Elekné gazdasági épülete mely zsindelytetős voltkigyulladt. Kovács Zsigmond riadó útján értesítette társait. az égő épület közelében nem volt veszélyeztettet anyag, a csapat minden erejével az oltáshoz fogott. Másfél órai megfeszített munkával sikerült a tűzet eloltani. Megjelent a szepetki tűzoltó csapat is két fecskendővel, de segíteni már nem kellett nekik. Megjelenésüket megköszönve hazatértek. A tűz teljes eloltása után négy ember és egy fecskendő visszahagyásával a csapat leszerelvényezett, A kár meghaladta a 900 pengőt , a tűz okát nem sikerült kideríteni.

1942. szeptember 9-én este tíz órakor Szepetken Gál István szalmakazla ismeretlen okból kigyulladt. A tűz átterjedt Tóth Pál Jánosné, Kocsmáros Albert, Németh József, Kozári Pál Ivánics József gazdasági épületére. A tűzoltó csapat teljes létszámban, két fecskendővel a vész helyszínére sietett. A tűzet reggel tíz órára sikerült eloltani.